Az államalapítás ünnepének fő dilemmája hagyományosan a meteorológusoké – nekik kell ugyanis megjósolni, hogy vihar lesz-e vagy tűzijáték.
Nekünk lényegesen könnyebb a dolgunk – csak az utolsó nyári mintaétrendet kell megalkossuk.
A zserbó (többek által vitatott) története valamikor a 19. századra datálódik: akkoriban élt egy Emile Gerbeaud nevű svájci cukrászmester, aki (megint csak állítólag) kitalálta a zserbó szeletetet. A sütemény elnevezése mindenesetre az ő nevének fonetikus átiratából származik.
Az időjárási előrejelzésnek most épp nehéz hinni ebben a borús időben, ám ettől még tény: forró napok következnek (talán utoljára ezen a nyáron). Ezt mi egy újabb mintaétrenddel próbáljuk nyomatékosítani.
A kánikula előtti mintaétrend célja a napi ötszöri étkezéssel, a gyors-és lassú felszívódású szénhidrátok megfelelő elosztásával a kiegyensúlyozott vércukorszint stabil fenntartása.
A nyárban épp szusszanásnyi szünetet tart a kánikula. Ez az enyhén hűvös átmenet egy pillanatra felidézte az ősz hangulatát. Vele pedig a gesztenyékét is – innnen pedig eszembe jutott a gesztenyerolád receptje.
Kettőt is alig pislogtunk, és máris elröppent két nyári hónap. Szerencsére még előttünk a harmadik, az augusztus – és vele egy hozzá tartozó mintaétrend.
A túrós batyut szokás túrós táskának is hívni, ám ezzel a kettősséggel nem vagyunk egyedül.
Bajorországban is ismerik, és ott is kétféle névvel (Quarktasche ill. Topfentasche fedőnéven) illetik.
Megvalljuk: néhány napot mi is nyaraltunk. A pihenésből visszatérve friss erővel vágunk bele a munkába – egyebek között hoztunk Nektek egy új mintaétrendet.
Imádjuk ezt a kívül ropogós, ám belül kellemesen puha péksütit.
Szép magas, kellően laza tésztájú, mégis tartalmas.
Ráadásul gyönyörű aranybarna a színe.
Az iskolákban befejeződött a tanítás, ezzel egy időben pedig kezdetét vette a hosszú-hosszú nyár.
Ami (emlékeim szerint) sajnos igen gyorsan eltelik. Ezzel együtt most a nyárnak és az örömnek van itt az ideje.
És a kánikulának, természetesen – és egy ehhez illeszkedő mintaétrendnek.
Napóleon akkora rajongója volt a finom ropogós rudacskáknak, hogy még külön futárszolgálatot is tartott fenn Torinó és Párizs között, kifejezetten a grissinik
szállításának céljából.
