A zserbó (többek által vitatott) története valamikor a 19. századra datálódik: akkoriban élt egy Emile Gerbeaud nevű svájci cukrászmester, aki (megint csak állítólag) kitalálta a zserbó szeletetet. A sütemény elnevezése mindenesetre az ő nevének fonetikus átiratából származik.
A klassszikus zserbó ismert alfaja a mézes zserbó – itt a névben is szerepet kapott méz mellett a vaníliás krém az ízalternatíva.
Hozzávalók:
Tészta:
370 g tk.liszt
130 g fehét liszt
250 g vaj (vagy margarin)
10 g. édesítő
1 vaníliáscukor
3 g szódabikarbóna
2 g só
1 tojássárgája
1 dl tejföl
1 dl víz
0,5 dl tejszín
12 g élesztő
Töltelék:
400 g baracklekvár
300 g dió (darált)
60 g édesítő
5 ml rumaroma
Bevonat:
100 g keserű csokoládé
1 ml étolaj
Elkészítés:
Az összetevőkből elkészítjük a tésztát. Miután jól átdolgoztuk, 4 részre szedve gombócokat formálunk belőle.
Bátran használjunk mérleget, hogy egyformák legyenek az adagok!
Hagyjuk pihenni, mialatt a tölteléket készítjük.
Keverjük alaposan össze a diót az édesítővel. Ezt követően nyújtsuk kifejezetten vékonyra az első gombócból a tésztát.
Ez kerül legalulra egy tepsiben, amely alá kerüljön sütőpapír!
A legalsó réteget megkenjük a lekvár harmadával, erre szórjuk a diót harmadát, majd boríthatjuk rá a második adag tésztát.
Itt ismét elvégezzük a lekvár-dió szekvenciát, és erre jöhet a harmadik adag tészta.
Harmadik lekvár-dió réteg, és rákerülhet az utolsó tészta.
Ezen a ponton érdemes egy villás szurkálást megejteni, és ezt követően mehet a sütőbe.
Hőmérséklet: 180 C. fok
Sütési idő: kb. 25 perc.
Megvárjuk, amíg teljesen kihűl.
Közben a bevonathoz való csokoládét összetörjük, és vízgőz felett megolvasztjuk.
Néhány csepp olajjal felhigítjuk, és a sütemény tetejére öntve, a tepsit döntögetve óvatosan elterítjük rajta.
Megint csak hagyjuk kihűlni, majd egy forró vízbe mártott (ám gondosan szárazra törölt) recés késsel szeleteljük.
Limarának nagyon szépen köszönjük az inspirációt!
