Bár mindenki egyetért abban, hogy igazi magyar ételről van szó, az eredetéről épp ilyen keveset lehet tudni: valószínűleg a török hódoltság korából származik. A feltételezések szerint a kenyérsütés során a dagasztóteknőben maradt tésztát sütötték ki, hogy ne vesszen kárba.
A zserbó (többek által vitatott) története valamikor a 19. századra datálódik: akkoriban élt egy Emile Gerbeaud nevű svájci cukrászmester, aki (megint csak állítólag) kitalálta a zserbó szeletetet. A sütemény elnevezése mindenesetre az ő nevének fonetikus átiratából származik.
A nyárban épp szusszanásnyi szünetet tart a kánikula. Ez az enyhén hűvös átmenet egy pillanatra felidézte az ősz hangulatát. Vele pedig a gesztenyékét is – innnen pedig eszembe jutott a gesztenyerolád receptje.
A túrós batyut szokás túrós táskának is hívni, ám ezzel a kettősséggel nem vagyunk egyedül.
Bajorországban is ismerik, és ott is kétféle névvel (Quarktasche ill. Topfentasche fedőnéven) illetik.
Imádjuk ezt a kívül ropogós, ám belül kellemesen puha péksütit.
Szép magas, kellően laza tésztájú, mégis tartalmas.
Ráadásul gyönyörű aranybarna a színe.
Ezt a gyúrt élesztős uzsonnasüteményt karlsbadi túrós néven is ismerik.
Az ökörszem tésztája olyan, mint a kalácsé vagy épp a briósé, ám további vonzereje a rajta lévő isteni túrótöltelék.
Napóleon akkora rajongója volt a finom ropogós rudacskáknak, hogy még külön futárszolgálatot is tartott fenn Torinó és Párizs között, kifejezetten a grissinik
szállításának céljából.
Édes csiga, és nem kakaó van benne? Ez nem lehet más, mint a kókuszos csiga!
A meggy- és cseresznyeszezon javában zajlik, ehhez illeszkedik friss receptünk, egy isteni túrós-meggyes süteménnyel.
Nyakunkon az eperszezon – mi más is következhetne, mint az egyik, ha nem a legnépszerűbb epres édesség, az eper rolád receptje.
