Ma hozunk nektek egy szuper egyszerű, 160 grammos diétába tökéletesen illeszthető sajtos aprósütemény receptet. Kívül ropogós, belül puha, tele magvakkal — és nem borítja meg a vércukrot. Ráadásul egyszerre idézi fel a régi, jól bevált házi ízeket és kínál friss, mai élményt.
A répát már az ókorban is előszeretettel fogyasztották – igaz, akkor még inkább gyógyászati célokkal. Mai színét pedig a hollandoknak köszönhetjük – addig nemesítették (valamikor 500 évvel ezelőtt) az eredetileg lilás-fehéres gyökérzöldséget, amíg el nem érték a nemzeti színüket, amely a narancssárga.
A kókuszkocka eredete a 19. század végére, helyileg pedig Angliába tehető. Igaz, akkoriban még Lamington-süteményként nevezték, a névadó pedig lord Lamington volt.
Az olajbogyós gyökérkenyér eredete Az olajbogyós gyökérkenyér (eredeti nevén pain paillasse) egy különleges, svájci kovászos kenyér, melyet kézműves módszerekkel, a kenyérsütés régi hagyományai alapján készítenek.
A -talán- legfinomabb pite receptje következik – az alma amúgyis az ősz – nemcsak finom, de ráadásul egézsséges- gyümölcse, szóval most van itt igazán az almás pite szezonja!
A panettone az olaszok (egészen pontosan a milánóiak) gyümölcskenyere, melyet kissé a magunk képére formáltunk, és az itthon megszokott sütőformában készítettünk. Szépen lassan aktuálissá válik, ahogy közeledünk az év végéhez.
Némi nosztalgia is kötődik a pirított hagymás kenyér receptjéhez – az elsők között volt ugyanis a péksütemények hosszú sorában, amelyekkel kezdtük, idestova 10 éve. Ideje volt újra elővenni, mert változatlanul nagy kedvenc.
A vaníliás karika az az édesség, amelyik egyfelől nagy teret ad a kreativitásnak (azaz az otthon található kiszúró formájától függően lehet sokféle formájú), másfelől töretlen népszerűségnek örvend: nem ismerünk embert, aki ne szeretné.
A hamburger a nevét Hamburg városáról kapta – onnan származnak a német bevándorlók, akik meghonosították az USA-ban (valamikor a 19. sz. végén).
Az iskolakezdésen még éppen csak túljutottak a nebulók – mi pedig stílszerűen egy igazi menzás étellel, a lekváros bukta receptjével jelezzük szolidaritásunkat.
Valószínűleg nem csak jelen sorok írója az egyetlen, aki imádta ezt a puha lekváros süteményt –
és éhségének mértékétől függően falta mindenestül, vagy ette ki a lekváros részt, meghagyva a tésztát és a kissé megszáradt végeket.
