Az inzulinrezisztencia kapcsán rendre előkerül a hiperinzulinémia fogalma. Elsőre nem egyszerű elkülöníteni a kettőt, alább ehhez nyújtunk segítséget.
Pontosan mi a hiperinzulinémia?
Akkor beszélünk hiperinzulinémiáról, amikor a vérben feldúsul az inzulin, és meghaladja a normál vércukorszint fenntartásához szükséges értéket. Mint tudjuk, az inzulin az a hormon, amelyik központi szerepet tölt be a szervezetünk cukor-anyagcseréjében. Segíti a sejtek cukorfelvételét, ezzel támogatva a vércukorszint stabilizálását. A rendellenesség folytán azért következik be az inzulin feldúsulása, mert a sejtek inzulin iránti érzékenysége csökken, azaz rezisztenssé válnak az inzulinra. Röviden: kifejlődőben az inzulinrezisztencia.
Melyek a rizikófaktorok?
- a jelentős mértékű, tartós túlsúly – különösen igaz ez azokra, akik hasra híznak, életkortól függetlenül;
- a metabolikus szindróma (mely magas vérnyomással, koleszterin és -zsírszintekkel, valamint magasabb vércukorszinttel jár);
- a pajzsmirigy alulműködése, valamint a tesztoszteronszint-növekedés.
Mik a hiperinzulinémia jellemző tünetei?
Árulkodó lehet a túlzott folyadékigény, a teljesítménycsökkenés, fáradékonyság és a fertőzésekre való fokozott hajlam.
A fáradékonysággal összefüggésben a depresszió is gyanúra adhat okot, amely másfelől a D-vitamin hiányával kapcsolatban is felmerülhet. Jellegzetes tünet a meddőség – talán ez a legáltalánosabb terület, ahol fény derül a hiperinzulinémiára.
A túlsúly, túl azon, hogy kockázati tényező, tipikus tünet is, különösen, ha az alany sehogy sem képes lefogyni.
A vérben felhalmozódó inzulin okozhat gyakori gyengeségérzetet, szédülést a mindennapi életben, amely jellemzően az étkezés utáni fáradékonyságban mutatkozik meg.
Hogyan lehet diagnosztizálni?
Terheléses vércukor- és inzulinszint-méréssel. A szokásos módon, az éhgyomri vérvétel, 75 g glükóz elfogyaztása, majd újabb vérvételek szekvenciájának formájában. Nagyon fontos, hogy a vércukorszint mellett az inzulinértékeket is analizálják a leletek kielemzésénél.
Gyógyítható?
Igen. Ráadásul -nem meglepő módon- a gyógyulás esélye annál nagyobb, minél hamarabb fedezik fel és kezdik el szakszerűen kezelni a problémát. Ehhez természetesen elengedhetetlen nemcsak az életmódváltás (étkezés, mozgás, stb.), hanem az esetleges háttérben megbúvó alapbetegség kezelése is. Étkezésnél természetesen alapvető, hogy kerüljük a cukrot és a fehérlisztet, továbbá törekedjünk zöldségek és egyéb rostos táplálék fogyasztására.
