Tudnivalók az islerről
Az isler a nevét egy osztrák fürdővárosról, Bad Ischl-ről (Ferenc József hivatalos nyári rezidenciájáról) kapta, ami tükörfordításban Ischl-fürdő, az odavalósi sütemény pedig az Ischl (-fürdő)i, vagyis németül az ischler.
A süteményt először Richard Kurth, a Zauner cukrászda mestercukrásza készítette – de a közhasznú legendával ellentétben „csak” az 1950-es években. Az eredeti receptek ribizkelekvárt írnak, de gyakorlatilag bármilyen lekvárral finom.
Hozzávalók
210 g tk. liszt
90 g fehér liszt
50 g dió (darált)
200 g vaj (lehet margarin is)
35 g édesítő (DW 1:4)
1 tojássárga
fél ek. tejföl
fél citrom héja
fél kávéskanál szódabikarbóna
pár csepp vanília aroma
pár csepp olaj (a csokiba)
Elkészítés
A lisztet a vajjal gyors mozdulatokkal elmorzsoljuk. Vigyázzunk, hogy a vaj ne olvadjon meg túlságosan. A legideálisabb, ha aprítógépben végezzük a morzsolást – akkor biztosan nem melegszik át a tészta.
Mikor a nagyobb vajdarabokat már szétdörzsöltük, keverjük hozzá az édesítőt, diót, reszelt citromhéjat és szódabikarbónát. Mindezt keverjük el, majd a közepén mélyedést alakítunk ki, amibe beleütjük a tojás sárgáját és egy púpos teáskanál tejfölt. Rácseppentünk pár csepp vanília aromát. (Erre a kegyes csalásra tk. liszt miatt van szükség.)
Az így összeállított tészta első ránézésre száraznak tűnhet, mégse adjunk hozzá több folyadékot, szükségtelen.
A megformázott gombócot fél órát pihentetjük a hűtőben.
Enenk lejártával kivesszük és kb. 4 mm-esre nyújtva kiszaggatjuk (folytonos mozgatás és alálisztezés mellett!)
Már csak a sütés van hátra: 180 fokon 12 perc alatt szép világosra sütjük.
